Olvasótábor 2017

Másképp mindenki más –  2. KemGuru olvasótábor Bajnán

Írta: Mikolasek Zsófia

Oravecz Imre verseskötetének címe a táborunk a szlogenje lett, hiszen az idei tematikánk a másság elfogadása volt. Komoly és nehéz téma ez, de azt gondoltuk, hogy a gyerekek nyitott szíve és értelme segíteni fog nekünk abban, hogy a nehéz témákról is tudjunk beszélni.

 

Bajnai látkép (oldal tetején) Forrás: www.bajna.hu

Kistelepülési könyvtárak gyermekolvasóinak szerveztük táborunkat, és az öt napban próbáltunk minél több és többféle programot megvalósítani. Azok a gyerekek jöhettek el, akik háromfordulós olvasópályázatunkon a legjobban szerepeltek. Az olvasópályázaton a Szabó Magda emlékévre tekintettel a gyerekeknek a Sziget-kék (3-4. osztály) és a Tündér Lala (5-6. osztály) meseregényeket kellett elolvasniuk és játékos feladatokra válaszolniuk. A két regényben már megjelent a másság kategóriája, hiszen Lalának emberszíve van, Valentin pedig árva. Közel kétszáz nebuló küzdötte végig az olykor igencsak fogós feladatsorokat, és közülük a legkiemelkedőbb 20 diák kapott meghívást táborunkba.

Bajna csodálatos alkotóháza fogadott bennünket, az egész faluban tudták, hogy olvasótáboros gyerekek jöttek vendégségbe, az egész község szeretetét élvezhettük.

Az első nap a beköltözéssel és az ismerkedéssel telt. Sokat játszottunk, hogy megtanuljuk egymás nevét (erre elsősorban jelen sorok írójának volt szüksége). Mindenki megfogalmazhatta, hogy mi az, amit szeret magában. Nem játszhattunk azonban eleget (sosem játszunk eleget), hiszen délután Szegedi Katalin író-illusztrátor volt a vendégünk, aki a Csimota Kiadó tolerancia-sorozatában megjelent két meséjét (Lenka és Palkó) Ládaszínház segítségével mutatta be, majd a gyerekek maguk is életre kelthették a két főszereplőt. Ezen a napon látogatott el hozzánk Petényi Erzsébet kolléganőm is, aki a siket-jelbeszéd alapjait mutatta be a gyerekeknek. Este egy játékos vetélkedő során a srácok számot adhattak arról, mennyire emlékeznek a két Szabó Magda regényre. Meg voltunk elégedve velük. Már-már éjszakába hajló időpontban kapták meg a csapatok a heti projektmunkát: szintén a Csimota kiadó tolerancia-sorozatának történetei alapján papírszínházi meséket kértünk a gyerekektől. A felhasznált művek: Böszörményi Gyula: Emberke színe (a más-más bőrszínről), Maros Krisztina: Az illatok és hangok őrzője (a belső változások szükségességéről), Lawrence Schimel: A fiú és a kém ( az idegenek iránti előítéletről), Bosnyák Viktória: A szomorú kacagány (szintén az előítéletekről). A gyerekek egész héten dolgozhattak a feladaton, de nem volt könnyű dolguk: részegységekre kellett bontaniuk a mesét, és minden egységhez egy-egy kifejező képet kellett varázsolniuk.  Csodálatosan megoldották.

A Baltazár Színház társulata. A kép forrása: www.baltazar.hu

Második nap kirándultunk. A Baltazár Színház előadását nézhettük meg. (A Baltazár Színházban Down-kórós színészek játszanak.) Az első pillanatokban néma csönd volt és döbbenet uralkodott a gyerekek tekintetében – hiába készítettük fel őket előre, de a művészet ereje hatalmas, ezért jó barátokként váltunk el egymástól. Délután a Láthatatlan Kiállítást tekintettük meg, ahol Braille-írással leírhatták a nevüket egy speciális írógépen, majd vak illetve gyengénlátó kísérőkkel megismerkedhettünk a sötét világgal.

Szerdán Németh Roland paralimpikon kerekesszékes teniszező volt a vendégünk. Fiatalságától, humorától és közvetlenségétől a lányok elaléltak, a fiúk példaképként tekinthettek rá. Sokat mesélt riói élményeiről, a balesetéről, a mindennapjairól. Délután a könyvtárba ballagtunk át. KönyvtárMozi keretében tekintettük meg a Cigánymeséket, előtte hosszasan beszélgettünk előítéletekről, saját élményekről. Tanulságos volt. Este Gábor Klára táncpedagógus érkezett, akivel Népek táncai című foglalkozása keretében bejártuk egész Európát. Elfáradtunk. Már sötét volt, amikor a gyerekek rájöttek, hogy ők nem tudnak számháború nélkül tovább élni, így belevágtunk. Éjszaka volt, csak a csillagok világítottak.

Ismerkedős játék. Fotó: Mikolasek Zsófia

Csütörtökön a Dunaalmási Református Szeretetház lakói leptek meg bennünket két tánccal. Az értelmi fogyatékos fiatalok és a velük érkező gondozó-pedagógusok egy western- és egy tűztáncot jártak el nekünk, majd bennünket is megtanítottak a békatáncra. A táncosok arcán ragyogó öröm bizony jó néhány könnycseppet megidézett.

Délután Finy Petra: A Fehér Hercegnő és az Aranysárkány műve alapján vehettek részt a gyerekek egy drámafoglalkozáson. A különleges gyönyörűséggel megáldott Bái hercegkisasszony társát keresi a nagyvilágban. Szépségét csak lelke tisztasága múlja fölül, mégis elriasztja kérőit. Vajon mi rettenti el őket? Hogyan tud ellenállni annak, hogy ne álljon bosszút az őt ért sérelmekért? A drámafoglalkozás után ugyanezt a témát folytattuk Fűriné Nagy Edit művésztanár vezetésével.

Utolsó nap már szomorkodtunk, hogy búcsúzni kell. Arra volt még időnk, hogy a gyerekek bemutassák az elkészült papírszínházi meséket. És persze a búcsújáték sem maradhatott el. Az utolsó feladat az volt, hogy egy kavicsra írjanak fel három dolgot, amit a táborban megtapasztaltak:

  1. Azt a másságot, amit a legkönnyebben el tudnak fogadni.
  2. Azt a másságot, amit a legnehezebben tudnak elfogadni.
  3. Azt a „másságot”, amit saját magukban nem tudnak elfogadni.

Csodálatos 5 napot töltöttünk együtt. Csodálatos, szerteágazó és igencsak aktuális volt a téma is, amit körbejártunk. Tudjuk, csak egy apró magot ültettünk most el bennük, de reméljük, hogy lesz a gyerekek mellett olyan felnőtt, aki azt az apró magot segít öntözni, nyesegetni, táplálni, gondozni.

Csoportkép a táborozókkal és a dunaalmási szeretetház lakóival. Fotó: Erdősné Csík Katalin

A tábor sikeréhez Halász Adél, Fink Noémi és Balogh Anett kolléganőim munkája is hozzájárult. Köszönjük a bajnai polgármesternek, Pallagi Tibornak és Erdősné Csík Katalin könyvtárosnak a szívélyes fogadtatást, vendéglátást.