Kemguru Olvasótábor, 2019. július 1-5.

Írta: Fábián Ildikó

A korábbi évekhez hasonlóan idén is felkerekedtünk július első hetében, hogy a megye olvasni szerető gyerekeivel eltöltsünk egy mozgalmas hetet nyári tábor címén. Izgatottan készültünk ezúttal is mindenféle programmal, amelyről azt gondoltuk, hogy nemcsak hasznos, de szórakoztató is lehet a táborozók számára.

A szállást már év elején sikerült lefoglalnunk Pilismaróton, a Duna-Liget üdülőben, ezt követően pedig meghirdettük pályázatunkat, amellyel a lehetséges táborlakókat próbáltuk megtalálni. Érkeztek is szép számmal a jobbnál jobb pályamunkák: papírszínházak, könyvajánló kisfilmek, társasjátékok, képregények, festmények – mind-mind a gyerekek olvasmányélményein alapulva. Mivel május végén még volt néhány szabad helyünk, így felajánlottuk az egyéni indulóknak, hogy „hozhatnak magukkal még egy embert”. Így végül 19 gyerkőccel, valamint két lelkes, iskolai közösségi szolgálatot teljesítő középiskolással nekivágtunk a nagy kalandnak, s megkezdődött a Reneszánsz-tábor.

Farkas Luca, Geiling Anna, Kovács Evelin és Tomasik Petra munkája

Az érkezésünk napján nemcsak a kedves helyiek (köztük Csernátoni Bernadett kolléganőnk és Dávid Éva alpolgármester), de nagy hőség is fogadott bennünket. A szobák elfoglalása és rövid ismerkedés után elfogyasztottuk bőséges ebédünket, és vártuk, hogy megérkezzenek az Ómagyar Hagyományőrzők, akik a nemezelés rejtelmeibe avattak be bennünket. A gyerekek élvezték, hogy a melegben egy kicsit „pacsálhattak” a lavórokban, amelybe az anyagokat áztatták, de egyre inkább vágyakozva tekintgettek a medence felé. A jó munkának édes a gyümölcse, így hát amint befejezték alkotásaikat, várták őket a hűs habok. Fürdés után újult erővel vágtak bele az álarckészítésbe.

Vacsora után megérkeztek csillagász barátaink is. Noha az ég sikeresen beborult estére, így sajnos a távcsöves bemutató elmaradt, azért hallhattunk egy érdekes előadást Moczik Csabától a Holdra szállás 50 évfordulója alkalmából. Zárásként a gyerekek rövid bepillantást kaphattak az erdő és az állatok életébe Mohácsi Domokos segítségével, és megtapogathatták az őzek elhullajtott agancsait is.

Kedden délelőtt lesétáltunk a Duna partra, kavicsokat és kagylókat gyűjtöttünk, melyekből aztán a hét folyamán szép képek készültek. Némi pancsolás után örömmel hallgattuk Telegdi Ágnes írónő elbeszélését a házuk postaládájában fészkelő cinke-családról, valamint a megmentett vidrákról.

Telegdi Ágnesről Mikolasek Zsófia készítette a fotót

A gyerekek ebéd után – és két fürdés között – nekiálltak a tábori projekteknek is, amelynek során fantasztikus kisfilmek készültek könyvekről és mesékről, valamint magáról a reneszánszról. Az elkészült műveket hamarosan mindenki megtekintheti a KSZR honlapján.

Még mielőtt Számadó Emese, a Komáromi Klapka György Múzeum igazgatója bevezetett volna bennünket a reneszánsz étkezés szokásaiba, még felmértük a táborlakók tudását az élővilággal és a természetvédelemmel kapcsolatban. A totókat legjobban kitöltők természetesen könyvajándékot kaptak.

A nap végén meghallgathattunk néhány ősi hangszert Boros Csaba előadásában, miközben még egy rögtönzött táncház is kerekedett, mintegy előkészítve a másnapi programokat.

A harmadik nap a zene és a tánc bűvöletében zajlott, kiegészítve némi rejtéllyel. Délelőtt Joós Tamás énekmondót láttuk vendégül, aki már az első percekben a gyerekek segítségét kérte egy kis muzsikáláshoz. Mindenki nagyon lelkesen vett részt a közös produkcióban, amelynek végén természetesen nem maradhatott el a vastaps sem.

Joós Tamásról Mikolasek Zsófia készítette a fotót

Ebéd után felkerekedtünk és meglátogattuk a pilismaróti Heckenast Gusztáv Községi Könyvtárat, ahol már izgatottan várt bennünket Csernátoni Bernadett könyvtáros és Horváth Zoltán, az esztergomi Játékkunyhó vezetője. Elmondták, hogy nem is olyan rég ott járt a Könyvtárosok Réme, és megpróbálta eltüntetni a könyvekből a betűket, de valaki megzavarta, ezért elmenekült. A gyerekekre várt a feladat, hogy megoldják a logikai feladványokat, kinyomozzák a Rém személyazonosságát, és végül megmentsék a széfbe zárt kincset.

Vacsora után jól jött egy kis mozgás és játék, amelyben nagyon jó partnerünk volt Gábor Klára táncoktató. Egy kis pihenő után pedig elérkezett az idő a várva várt számháborúra, amelynek még a lassan leszálló éjszaka sem akart véget vetni. Így nekünk kellett megtennünk.

Fotó: Balogh Anett

Csütörtökön már 9 órakor úton voltunk Visegrád felé. Mátyás király palotájában egy érdekes és szórakoztató tárlatvezetésen vehettünk részt, majd egy rövid bepillantást is kaptunk a régészek és a restaurátorok munkájába. A sok információ feldolgozásához jól jött egy kis lazítás a Történelmi Játszóparkban, hogy aztán éhesen indulhassunk vissza a táborba.

A délutáni fürdést megszakítva, Gévai Csilla írónővel tölthettünk némi időt, aki elmesélte, hogyan kezdődött a karrierje, és miként éli mindennapjait. A tiniknek szóló könyveiből néhány gyorsan gazdára is talált, így vált végül egyhetes pilismaróti tartózkodásunk hivatalosan is OLVASÓTÁBORRÁ. A könyvtári köteteket természetesen dedikáltattuk is a szerzővel.

Az utolsó napunk sem telt alkotás nélkül, hiszen Fűriné Nagy Edit képzőművész segítségével a táborlakók elkészítették iniciáléként nevük kezdőbetűjét.

Fotó: Mikolasek Zsófia

Ebéd után kiosztottuk az ajándékokat, mindenkinek érdemei szerint (pl. legcukibb páros, leglelkesebb, legfelkészültebb táborlakó, stb.), majd megnéztük a gyerekek által készített jobbnál jobb kisfilmeket. S még utoljára fürödtünk egy nagyot, hogy méltóképpen zárjuk le a tábort, amely nemcsak izgalmakban, de élményekben is bővelkedett.

Remélem, 2020-ban is sikerül hasonló lelkes és vidám csapatot összehoznunk, és ugyanígy fogjuk élvezni a gyerekekkel töltött időt. Mi készen állunk!!!

Fotó: Halász Adél

Hozzászólás