Írta: Fábián Ildikó
A tavalyi évben már megismert és a KemGuru olvasótáborhoz idén újonnan csatlakozott gyerekekkel indultunk el 2025. augusztus 11-én Kóspallagra. A szállásunk ezúttal is a Kisinóci Turistaházban volt, ahol a szobáinkon kívül a teljes főépületet is birtokba vehettük. Kellett is a sok hely, hiszen számos programmal készültünk a kistelepülésekről érkező olvasóinknak.
Már az első nap délutánján egy nagyon érdekes élményben volt részünk, hiszen Simon Szilvia környezeti nevelő érkezett hozzánk egy kis beszélgetésre állatokról, növényekről, természetvédelemről. Egyúttal magával hozta azt a Ginkgo elnevezésű különleges szerkezetet is, amelynek segítségével meghallgathattuk, hogyan kommunikálnak a fák, bokrok, virágok a társaikkal és velünk, emberekkel, a zene segítségével. Az udvaron álló nagy tölgyfa nagyon vidám és hangos volt, míg a cserépben bóbiskoló muskátli csak akkor „szólalt” meg halkan, amikor kapott egy kis vizet. Biztosan jól esett neki egy kis frissítő a melegben.
Csapatunk a hűvös erdőben is kalandozott egy kicsit még vacsora előtt. Néhány bátor vállalkozó mezítláb is átgázolt a patakon, hogy szebbnél szebb virágokat gyűjthessen a túlparton, amelyeket aztán egész héten préseltünk és szárítottunk, hogy végül könyvjelző készülhessen belőlük (a laminálógép legnagyobb bánatára). Aki kedvet érzett, belevághatott a gyöngy szitakötő fűzésébe vagy varázsolhatott kagylóból csinos ékszertartó tálkát. Az estét csapatjátékokkal színesítettük és Nász János kollégánk megalapította a „Megosztó-kört” is, melyben mindenki elmondhatta mit szeretett és mit nem az adott napban.
Kedden mi felnőttek „élő könyvekké” alakultunk, a gyerekek pedig bármit kérdezhettek tőlünk, amire kíváncsiak voltak. Egyúttal mi is egy kicsit jobban megismerhettük őket. Némi pihenés és filmforgatás után (mert persze a projektek idén sem maradtak el), a Dunakanyar Erdei Tanoda rovarszakértője érkezett hozzánk, aki beszélt az ízeltlábúakról és fontos szerepükről a természet körforgásában, miközben még egy élő ausztrál botsáskával is barátkozhattak a táborozók. Ezután lepkehálókkal vadászatra indultunk a környéken. A gyerekek „tücsköt-bogarat összehordtak”, majd miután minden apró lénnyel megismerkedtek, ismét visszaengedték őket az erdőbe.
A délután batikolással és gyurmázással telt, este pedig a két külön csapattá alakult gyereksereg mérhette össze ügyességét egy sorversenyben, amely során számtalan érdekes és vicces feladatot kellett megoldaniuk.
Augusztus 13-án a reggeli után egy hosszabb túrára indultunk Királyrét felé. Útközben szedret csemegéztünk, a kisvasút végállomásának megpihentünk, és közben fagylaltoztunk, jeges kávét szürcsölgettünk (kinek-kinek kedve szerint). Néhányan ajándékot és házi készítésű lekvárt, szörpöt is vásároltak, majd visszaindultunk, hogy kimerülve üljünk le az ebéd mellé. Később Dományi Zsuzsanna érkezett hozzánk, hogy elmesélje nekünk, hogyan vált könyvtárosból íróvá, és beavasson bennünket két regénye elkészítésének titkaiba.
Az este mozizással telt, a Magyarország madártávlatból – Balaton felvidék című filmet vetítettük le a táborlakóknak. Nagyon kellett figyelni a pár fős csapatoknak, mert később a megszerzett tudásukról az Öko-totó helyes kitöltésével adhattak számot.
A csütörtök mindig a kirándulás napja. Idén Vácra indultunk, hogy a Pannónia Házban megnézzük a Sajdik Ferenc gyűjteményt, valamint találkozhassunk Pom Pommal és Gombóc Artúrral. A gyerekek egy Krea-Túrán is részt vettek, melynek során jobbnál jobb karikatúrák, krétarajzok készültek.
A fantasztikus környezetben elfogyasztott szendvics-ebéd után átsétáltunk a Tragor Ignác Múzeumba, ahol a régi borospincéből kialakított tárlaton még közel 200 éves múmiákat is láthattunk. Azokra, akik bátor szívvel elviselték ezt a nem mindennapi találkozást, egy finom fagylalt és némi Duna-parti séta várt. A várost elhagyva utunk a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertbe vezetett, ahol gyönyörű környezetben, árnyas fák és szitáló locsolócsövek alatt vészeltük át a 35 fokos hőséget.
És mivel a gyerekek még nem voltak elég fáradtak az egész napos program után, táborvezetőnk, Mikolasek Zsófia még egy „állatos” Tea-kvízzel is készült nekik. A popcorn hamar elfogyott, a hangulat a tetőfokára hágott, és végül ismét egy remek estét tölthettünk együtt. Természetesen a „Nap képe” kiválasztása ezúttal sem maradhatott el.
Az utolsó napon még ki-ki befejezhette a Gerald Durrell könyve ihlette kisfilmjét, tehetett egy rövid túrát a patakhoz vagy mécsest készíthetett. Jól szórakoztunk a gyerekek által készített vicces és lényegretörő videókon, majd az egész héten gyűjtött pontszámok alapján győztest hirdettünk. Persze mindenki kapott ajándékkönyvet és egyéb apróságokat, de a gyerekek számára az igazi öröm az volt, hogy a táborban újra találkozhattak a régi ismerősökkel és új barátságok is születtek.
Jövőre folytatjuk!
