Írta: Csernátoni Bernadett
Pilismaróton 10 éve vagyok könyvtáros és ebből a felében már közművelődési szakember is. Kistelepüléseken ezt már szerintem megszoktuk…A lehetőségekhez mérten mindig próbáltam a dömösi könyvtáros kollégával együttműködni, sajnos ez nem bizonyult egyszerű feladatnak, mert elég sűrűn váltakoztak az emberek.
2021-ben megkerestek a dmösi önkormányzattól, hogy készül elmenni a könyvtárosuk és szeretnék, ha én lennék a könyvtáros náluk is. Csak heti 2×4 órát kértek és még hízelgett is a felkérés, mégis gondolkodóba estem, hogy mennyire működhetne. Tudjuk, hogy heti 40 óránál többet vesz igénybe az életünkből egy főállású ”könyvtáros-kultúros” munkakör és semmiképp sem szerettem volna, hogy ebből gondok legyenek. Mivel az ottani nyitvatartási idő passzolt a pilismarótihoz, és a KSZR-ből is bíztattak a Lányok és Zsófi is, ezért adtam egy esélyt a dolognak.
Nagy lendülettel, lelkesen álltam neki átrendezni, csinosítgatni és foglalkozásokat szervezni. Eleinte jöttek az ismerősök mindkét településről, úgy tűnt beindul az élet, de aztán aránylag hamar jött a felismerés, hogy a több éve bevált praktikák ott mégsem működnek. (Mondjuk arra még most sem jöttem rá, hogy milyen trükkök működnek, de nem adom fel, próbálkozom.) Alapvető különbség a lélekszámon túl még az is, hogy míg Pilismaróton van óvoda 3 csoporttal és iskola 8 osztállyal, Dömösön csak óvoda 1 vegyes csoporttal. Így sokkal nehezebb a gyerekeken keresztül megközelíteni a családokat, na és persze valljuk be, hogy a rendezvények létszámát azért rendesen meg tudja dobni egy-egy sulis csoportfoglalkozás, ami ott sokszor hiányzik. Maguk az épületek is különböznek, így más-más lehetőségeket rejtenek.
Az eddig leírtakból már le is jött, az „itt” és „ott” kifejezés. Vicces, amikor a dömösi könyvtárban úgy beszélek a pilismarótiról, hogy „nálunk”. Munkánk egyik – kicsit meghasonlott része – amúgy is az, hogy nyitvatartási időn kívül próbáljuk a szervezést, hirdetést, megvalósítást megoldani, vagyis rohangálunk. Na, nálam ez most úgy néz ki, hogy időnként hirtelen megállok, hogy „stop, milyen nap van, hány óra, akkor most hol is kell lennem?”
Már évek óta próbálom valahogy közelíteni a két települést a programok és a kommunikáció kapcsán, ehhez most eszköz került a kezembe. Természetesen a kölcsönös nyitottság szükséges ennek működéséhez, ami elég hullámzó tud lenni. De legalább a két könyvtáros között nincsenek most ellentétek. A statisztika készítés, ami itt van a nyakunkon, nem annyira izgalmas azért, de a programok tervezése és a könyv rendelés összeállítása nagyon jó buli ám, amikor kétfelé gondolkodsz. Arról már nem is beszélve, hogy duplán van örömködés a könyves doboz kinyitásakor. Vannak oda-vissza beiratkozások mindkét szolgáltatóhelyen, s vannak dömösiek, akik szívesen eljönnek a pilismaróti programokra és a pilismaróti ovisok is örömmel mennek el a Dömösön szervezett előadásokra.
Összességében nagyon izgalmasnak és sokrétűnek mondanám ezt a helyzetet, ha lesz lehetőségetek rá, akkor próbáljátok ki.