Írta: Borbély Ilona
1848. március 15-éig Stancsics néven ismerhetjük azt az embert és hazafit, aki e nevezetes történelmi esemény után Táncsics néven vonult be a magyar történelembe. Ez év áprilisában le is írta a Munkások Újságában, hogy miért módosította a nevét. Ebben egyaránt hivatkozott családjára, szülőföldjére és hazájára. „Születésem helyén az egész község Táncsicsnak hí. Ezért azonban nem módosítottam rajta, hanem mivel két nagyobb gyermekem, kivált pedig a legidősebb, kinél csak a hazát tudom jobban imádni, szinte így hítt mindig: ennek emlékére meghagyom – úgy, miként ő engem nevezett.”
A szerető apa így őrizte meg elhunyt gyermeke emlékét, mert az akkori hatalom még annyit sem engedett meg, hogy az éppen raboskodó apa „haldokló fiacskájának szemeit befoghassa”. Talán ezért elégtétel számára március idusa, melyen győzött a forradalom, s melynek hatására – gyermeke emlékére – végleg megváltoztatta nevét. Véglegesen, mint ahogy az eszméihez való ragaszkodása is megváltoztathatatlan maradt élete végéig.
Ezért is figyelték, tartották szemmel, és nem egyszer bebörtönözték. Még Teszéri álnév alatt is írt több cikket a Rajzolatok című hetilapban. Első elfogatása előtt Bodor néven mutatták be, és „Egy utazó” aláírással jelenik meg cikk a Pesti Hírlapban a Zágráb megyei ínségről.
Folyton küzdött könyvei kiadatásáért is. Írói álneve Andorlaki Máté volt.
Érdekesség, hogy Táncsics Mihály rokonának tekintette Horváth Stancsics Márkot (1510-es évek első fele – 1561) és családját. Stancsics Márk végvári vitéz, később szigetvári kapitány volt. Legjelentősebb hadi tette, hogy a török túlerővel szemben sikeresen védte a várat, ezzel megakadályozta, hogy a Dél-Dunántúl török kézre kerüljön.
Horváth Stancsics Márk, eredeti nevén Stancsics Marko Horvat küzdelmei során azonosult a magyar nép sorsával, beszélte nyelvünket, és nevét megváltoztatva magyarul írta.
Táncsics Mihály nevét a Győr megyei Horvát – Szent – Ivánról Ács-Teszérre települt horvát származású édesapa, Stancsics Mihály után kapta.
A későbbiekben Életpályám című életrajzában is foglalkozott nevének megváltoztatásával. Ebből megtudhatjuk, hogy azt a szabadságharc bukása után a bujdosás és a rejtőzködés évei alatt kényszerűségből módosította.
Először akkor, mikor Kovács Mihály álnéven próbált földgazdálkodásból megélni családjával Erdő – Gyarak pusztán. Rövid idő után azonban elhagyták a helyet, mert a környezetében gyanakodni kezdenek, hogy bujdosó. Bujdosók pedig voltak a közeli árpádi erdőben is.
A másodszori kényszerű névváltoztatásra Pesten került sor, ahová hazamenekült feleségével és gyermekükkel. Nyolc évig bújtatta felesége a lakásuk alatt kialakított szűkös rejtekhelyén, egy veremben, ahol folytatta az írást. Közben két gyermekük cseperedett. Őket arra tanították – nehogy akaratlanul elárulják apjukat -, hogy Táncsicsot Czékusnak vagy Czékus bácsinak nevezzék.
Eközben Táncsicsnak még a nevétől is tartottak. Krúdy Gyula Hol vagy, Táncsics? című írásában számol be arról a történetről, hogy nem „értette meg egy dunántúli nemesember, hogy ki volna az a sokat emlegetett Táncsics, akinek a nevével mindennap lehetett találkozni a negyvennyolcadiki hírlapokban. Hát ez a bizonyos dunántúli nemesember azt hitte a maga tudatlanságában, hogy egyenesen ez a híres Táncsics az oka, hogy az ő béresei elmentek a honvédverbunkkal. Táncsics miatt törtek be túl a Dunára Jellasics vörösköpenyegesei; bosszúságában tehát abban az időben, amikor huszárnak ment kukoricacsőszét helyettesítette azon a magas ágasfán, ahonnan a kukoricacsőszök emberemlékezet óta figyelik a gondjaikra bízott területeket, a tolvajt sejtető tengerilevelek zizegésére a dunántúli nemesember így kiabált:
– Hol vagy, Táncsics? Látlak, Táncsics!”
Táncsics beírta nevét a magyar történelembe. Móra Ferenc azért írt a szabad sajtó rabjáról, mert mindenki emlegette Táncsicsot, „nevét széthordta a hír a Kárpátoktól az Adriáig”, de senki sem volt vele tisztában. Művei ugyanis kevésbé jutottak el az olvasóközönséghez.
Ady Endre hozzá írt versében így szólította meg: „Kend volt, Táncsics Mihály,/ A mi kora lelkünk…” Táncsics is így írt olvasóihoz: „Hallják, kendtek!”. Mert azt mondta, „hogy most már nem lesz se báró, se gróf, se nagyságos, se méltóságos, csak kend lesz…”
Negyvennyolc apostolaként is szokás említeni, hiszen negyvennyolc előtt kezdte küldetését és haláláig hitt benne. Kevésbé ismert, hogy a Táncsics család hagyatékában megőrződött az a levél, amelynek szalagján a „Legjobb embernek a magyar hazában” címzés olvasható.
Stancsics vagyis Táncsics? Ember és hazafi.
